[lang_HU]

1. röplap

A páncéloshadosztályok katonáihoz

Roham a halálba…

Páncélos bajtársak!

„Támadás! – arra.” Ennyi volt mindössze a parancs, amit mi, a „Deutschland” ezred III. zászlóaljának katonái a keleti fronton történő első és egyben utolsó bevetésünk során kaptunk. Március 8-a éjszakáján, többszöri eltévedés és sok kilométernyi fölösleges menetelés után, a végsőkig kimerülve nagy nehezen megtaláltuk készenléti állásainkat.

Teljes volt a fejetlenség, azt sem tudtuk pontosan, hogy hol is vagyunk, csak annyit, hogy valahol

Székesfehérvár előtt. Szinte közvetlenül a támadás megindulása után ellenséges tűzbe kerültünk: balról tüzérség, jobbról gyalogság… Nekünk persze a nehézfegyverek támogatása nélkül kellett harcba indulnunk, holott mégiscsak a „Das Reich” SS páncéloshadosztály katonái voltunk!!! Ja, hogy nincs üzemanyag! Akkor hova támadunk, mit akarunk tankok nélkül?

Az erős ellenséges tűz és a magas veszteségek ellenére mentünk előre, mint a birkák, csak a Jóisten tudta, hová, míg végül elszakítottak a főerőktől és körbezártak minket. A III. zászlóalj egy másfél négyzetkilométeres katlanba szorult; kiküldött felderítőink jelentették: nincs visszaút. És még csak ezután jött a java: az oroszok, minden képzeletet felülmúló össztüzet zúdítottak ránk: a

tüzérség, a páncélosok és a gyalogság egyszerre kezdett lőni minket; végül a légierő is megjelent a fejünk fölött és az alakulatunkból semmi sem maradt.

A III. zászlóalj 15 perc leforgása alatt megsemmisült!

Januárban a „Reich” még Belgiumban harcolt. Azon a fronton a zászlóaljunk mintegy 15 nap alatt került olyan leharcolt állapotba, mint itt, a keleti fronton 15 perc alatt!

Nyugaton – 15 nap

Keleten – 15 perc

Az egész zászlóaljból mindössze tizenhatan maradtunk; mi most orosz hadifogságban vagyunk.

Igen, kedves bajtársaink, itt vagyunk és élünk, egészségesek vagyunk, gondoskodnak rólunk és biztos vagyok abban, hogy a háború végeztével épségben térünk majd haza otthonainkba. Itt a fogságban sokszor eszembe jutott az a kutyaütő Henzel, a 10. század parancsnoka… Ő hajtogatta

állandóan: „Bármi más, mint az orosz hadifogság! Ott kitolják a szemedet, levágják a füledet!” Ő

is azt kapta, amit megérdemelt: még 8-án, az orosz támadást előkészítő zárótűz során szilánkot kapott a hasába.

De ha nem esik el a harcban, akkor mi intéztük volna el ezt a „Goebbels-disznót”! És az ilyen vészmadarak miatt kellett többmillió bajtársunknak értelmetlenül meghalnia!

Ti is tudjátok: ez már nem sokáig mehet így tovább. Gyertek

át hozzánk – minél előbb, annál jobb – nehogy ti is úgy járjatok, mint a „Deutschland” ezred III. zászlóalja! Bajtársak, remélem, mielőbb viszontlátjuk egymást itt, az orosz hadifogságban!

Aláírások:

Rövid kommentár az 1. röplaphoz:

érdemes megfigyelni, hogy a röplap megfogalmazója soha nem használja a „szovjet”, vagy éppen a „kommunista” kifejezést, ezzel szemben még a „Jóistent” is beleveszi beszámolójába. Ezen kívül a még nagyobb hihetőség érdekében erőteljesen alkalmazza a német katonai zsargont, és a legénység körében gyakori szófordulatokkal közvetlen stílust igyekszik megteremteni.

„Természetesen”, ahogyan ez elvárható egy röplaptól lázít is, nemcsak a közvetlen elöljárók ellen (Henzel), de a legfelső vezetés ellen is (Goebbels). A III. zászlóalj kiválasztott példája – még ha igaz is – akkor sem véletlen választás: a „Deutschland” ezred nevénél fogva egész Németországot jelképezi.

2. röplap

3 levél

Három SS-Rottenführer leleplezi a Goebbels hazugságait

Az SS hadosztályok legénységéhez és tisztikarához!

Katonák! Olvassátok el ezt a három levelet! Három levelet abból a több ezerből, amelyeket a budapesti csatában részt vevő 8. és 22. SS Lovashadosztály, valamint a Feldherrnhalle Hadosztály katonái írtak az orosz hadifogságból haza, szeretteikhez.

SS Rottenführer Heinz Kirchhoff
Tábori postaszám: 11799B
Heinrich Kirchhoffnak
Barby a.d. Elbe, Goebbels út 16.

1945. március 12.

Kedves Szüleim!

Tudatom veletek, hogy 1945. február 15-e óta orosz hadifogságban vagyok, jól érzem magam.

Az oroszok a várakozásokkal ellentétben kifejezetten jól bánnak velünk. Reggel kapunk 600 gramm kenyeret, napközben kétszer meleg ételt, este teát. Bőségesen kapunk dara-, bab-, vagy borsófőzeléket, illetve kukoricát. Még nem dolgozunk. Más: kaptatok hírt a zsoldomról?

Ha nem, érdeklődjetek a Dachaui SS Illetményosztálynál. 1944. júniusa 1. óta Rottenführer rangban szolgálok, az egységem: Florian Geyer 8. SS Lovashadosztály 4. SS Tüzér Ezred. Nézzetek utána, hogy mi a helyzet, gondolom, szükségetek van a pénzre; könnyebben tudjátok majd kifizetni a házat… Jó egészséget és szép napokat kívánok nektek, mindenkit üdvözlök!

Drukkoljatok nekem, hogy minden rendben legyen! Dorie-t is üdvözlöm, a háború után újra

viszontlátjuk egymást! Látjátok, mégis élek!

Szeretettel ölel Benneteket:

Fiatok, Heinz

SS Rottenführer Gerhard Burau
Tábori postaszám: 40144 A
Sophie Buraunak
Palzig über Schwiebus
Frankfurt a. d. Oder

1945. március 12.

Kedves Anyukám és Gyermekeim!

Bizonyára csodálkoztok, hogy ilyen hosszú idő után ismét életjelet adok magamról. Éppen ma, Anya születésnapján engedélyezték, hogy írhatok Nektek! Február 12. óta orosz fogságban vagyok, a bánásmód egész jó, pedig bennünket állandóan azzal rémisztgettek, hogy az oroszok majd azonnal agyonlőnek. Reméljük, hogy a háború mielőbb véget ér és viszontlátjuk egymást otthon!

Sokszor csókol és ölel benneteket:

Papa

SS Rottenführer Ludwig Görgen
Tábori postaszám: 40144 G
Else Thomasnak
Halle a.d. Saale
Lutherstraße 66.
1945.március 12.

Drága Else,

Szívélyes üdvözletemet küldöm az orosz hadifogságból! Mivel a szüleim jelenlegi címét nem tudom, ezért úgy gondoltam, hogy Neked írok néhány sort. Jó egészségnek örvendek, remélem Ti is jól vagytok. Bizonyára csodálkozol, hogy egy SS katonától kapsz levelet innen, az orosz hadifogságból, de itt a helyzet távolról sem az, mint ahogyan azt nekünk annak idején előadták. Senkit nem lőttek agyon, nem akasztottak fel, sőt az ellátás és a bánásmód is kifogástalan. A legjobbakat kívánom Nektek, remélem minél hamarabb viszontlátjuk egymást otthon! Mindenkit üdvözlök,

Ludwig

***

SS tisztek és katonák!

A három levélíró egy bajtársi szívességet kér tőletek: juttassátok el a címzettekhez ezt a röplapot,

vagy írjatok nekik! Mi pedig arra kérünk Benneteket, hogy magatok számára is vonjátok le a szükséges következtetéseket, még mielőtt nem késő, hiszen ez számotokra is élet-halál kérdése!

Ez a röplap átlépési igazolványként szolgál mindazon német katonák és tisztek számára, akik megadják magukat a Vörös Hadseregnek.

Rövid kommentár a 2. röplaphoz:

A leveleket úgy válogatták össze, hogy mindegyik tipikus kapcsolattípus szerepeljen: 1. szülő-gyermek 2. családfő- család, 3. férfi – nő. Így szinte minden SS katona találva érezte magát a röplap olvasása közben, személyes érintettsége révén. A levelekből kissé „kilóg a lóláb”. Igyekszik eloszlatni azokat az egyáltalán nem alaptalan vádakat, melyek szerint a szovjet hadifogság körülményei igen zordak, és számos, magát megadó SS katonát (vagy éppen nem SS katonát) a szovjetek a helyszínen agyonlőnek. Mindhárom levél említi a németek számára szent „Heimat” (haza) szót, illetve felvillantja a biztos hazatérés lehetőségét. Ez a második röplap teljesen más hangot üt meg, mint az első; lázítás és demoralizálás helyett, a jó bánásmódot és a biztos hazatérést hangsúlyozza.

[/lang_HU]