“Hőseinkre emlékeztet a Haditudósító

Elhallgatott tények közlésére vállalkozik az egy éve működő Haditudósító című lap. Az újság főszerkesztője Kosaras Péter Ákos, akit hagyományőrző hobbija miatt meghurcolt a liberális média.

Rövidke történetünk egyik legsikeresebb és legfelemelőbb pillanata volt, amikor egy idős hölgy a segítségünkkel lelte meg 1945-ben eltűnt testvérét – mondta Sarkady István, a Haditudósító című kéthavonta megjelenő újság felelős kiadója. Megtudtuk, hogy az asszony a keresőrovatba küldte el bátyja adatait. Az érintett lapszámok közül egy kikerült Németországba, és onnan szinte rögvest jelentkezett egy úr, aki tudatta, a kutatott magyar katona az ő temetőjükben nyugszik. A hölgy könnyek között mondott köszönetet.

Sarkady szerint az újságot – amelynek példányszáma a kezdeti ezerről ezerhétszázra hízott – elsősorban vidéken vásárolják, de Európán túl jut belőle Amerikába és Ausztráliába is. A szerzőgárda között akad neves történész éppúgy, mint lelkes kutató. Van, aki saját nevén, van, aki álnéven publikál. Örvendetes, hogy a népszerűség növekedésével párhuzamosan egyre több szemtanú jelentkezik, ők saját, a beléjük vert félelem miatt eddig elfojtott háborús élményeiket szeretnék megosztani a nagyközönséggel.

A cikkek döntő része elhallgatott, gyakorta a győzteseknek kényes és kellemetlen kérdéseket feszeget, így például szó esik bennük a szövetségesek által elkövetett jogsértésekről, és bemutatják azt is, milyen, hőskölteménybe illő módon védték a hazát a magyar katonák.

A lap főszerkesztője az a Kosaras Péter Ákos, akit hagyományőrző hobbija miatt a sárba akart tiporni a liberális média. A példátlanul gusztustalan rágalomhadjáratról anno lapunk is beszámolt, s kiállt az ártatlanul meghurcolt pedagógus mellett.

Lázin Miklós András“Magyar Hírlap, 2009.07.24.

“Der Kriegsberichter lässt uns an unsere Helden erinnern

Die Zeitschrift “Kriegsberichter”, die es seit einem Jahr gibt, unternimmt, verschwiegene Fakten zu publizieren. Der Chefredakteur der Zeitschrift ist Péter Ákos Kosaras, den die liberalen Medien wegen seines traditionspflegerischen Hobbys in den Schmutz zogen.

Einer der erfolgreichsten und erhebendsten Momente unserer kurzen Geschichte war es, als eine alte Dame ihren im Jahre 1945 verschwundenen Bruder mit unserer Hilfe fand, sagte István Sarkadi, der Herausgeber der Zeitschrift Kriegsberichter, die jeden zweiten Monat erscheint. Wir erfuhren, dass die Frau die persönlichen Angaben ihres älteren Bruders in die Rubrik Suchdienst geschickt hatte. Eine der Nummern der Zeitschrift kam nach Deutschland und von dort meldete sich gleich ein Herr, der bekannt gab, dass der gesuchte ungarische Soldat im Friedhof von dort ruht. Die Dame bedankte sich unter Tränen.

Laut Sarkady wird die Zeitschrift, deren Auflage von der anfänglichen eintausend auf tausendsiebenhundert anstieg, in erster Reihe auf dem Lande gekauft, aber ausserhalb Europas kommt sie auch nach Amerika und Australien. Unter den Autoren gibt es sowohl namhafte Historiker, als auch begeisterte Forscher. Es gibt Leute, die unter ihren eigenen Namen, aber auch welche, die unter Pseudonym publizieren. Es ist erfreulich, dass parallel zum dem Anstieg der Popularität sich immer mehr Augenzeugen melden. Diese wollen ihre eigenen Kriegserlebnisse, die wegen der ihnen eingebläuten Ängste bisher unterdrückt wurden, mit der Öffentlichkeit teilen.

Der entscheidende Anteil der Artikel kommt auf verschwiegene, den Siegern oft heikle und unangenehme Fragen. So ist in ihnen zum Beispiel die Rede von den Rechtsverletzungen, die von den Allierten verübt wurden und sie legen auch vor, auf welche sagenhafte Weise die ungarischen Soldaten das Vaterland verteidigten.

Der Chefredakteur der Zeitschrift ist derjenige Péter Ákos Kosaras, den die liberalen Medien wegen seines traditionspflegerischen Hobbys in den Dreck treten wollten. Über die besipiellos geschmacklose Verleumdungskampagne berichtete anno auch unsere Zeitschrift und trat für den unschuldig in den Schmutz gezogenen Pädagogen ein.

Miklós András Lázin“